Annyi sok bődületes marhaság kering a levegőben, már-már elérik, hogy elhiszem, én vagyok a hülye. De azért nem.
Írtam már, hogy nem lepődöm meg a mindent beborító apátián. A közöny, a tehetetlenség érzete, a hatékonyságtól való megfosztottság nem a fiatal nemzedék hibája. Teljesen normális válaszreakció, csordultig teltség a mérhetetlen mocsokkal. Nincs erő, kitartás, hogy szót emeljenek az igazság védelmében, el vannak fedve a piszkos kis stiklik, hiánycikk a társadalmi felelősségvállalás. Nyom bennünket a bürokrácia, az igazság álarcát viselő korrupció, a pénzzel rendelkezők gátlástalansága és a hazugság a fejünkbe boxolva, hogy megtehetik. Csodálom azon keveseket, akik önjelölt váteszként még bíznak, harcolnak, ha kell, perre mennek, petíciót írnak, alapítványokat hoznak létre, önkéntesnek állnak, paragrafusokat bújnak és fogalmaznak éjbe nyúlóan, és talán el is hiszik, hogy munkájuk nem hiábavaló. Bízom is bennük, mert valahol én is érzem, így kezdődik el egy nagy dolog, a változás ezekből a fájó kis sebekből fog megszületni, a kiút nem lehet más, mint a civil megerősödés.
Ennek ellenére mégis hajlamos vagyok a feladásra, néha csak ülnék a konyhában hallgatva a vízcsöpögést, ahol minden csipp-csepp egy újabb fal, lezárt ajtó, elvetett kulcs. Mi a cél? A cél nagyon világos, eltörölni a rossz dolgokat. Mi a probléma? Hogy megnehezítik a megvalósítást. Miért teszik? Mert így maradnak olyan helyzetben, ami már megszokott, kényelmes nekik, megspórolva maguknak az úttörés vérszívó fáradalmait, mert meggyőzik magukat, hogy joguk van hozzá, hogy ez így normális, hogy ez a világ rendje, hogy pénz beszél, kutya ugat, és ez a kerék csak így, ilyen igazságtalan, gonosz módon képes tovább forogni. Bennem olyan megbocsátási vágy dolgozik, a megalázás sosem cél (vagy ha megtörtént, nem büszkeségre okot adó eredmény) a gondolataimban. Ha egy közéleti személyiségről kiderül, hogy bűnöző, nem azt érzem zsigermélyen, hogy most aztán megkapja a magáét, nem remélem, hogy a szart is kiverik belőle, sokkal inkább abban bízom, hogy új lappal indulhat és a bíróság olyan ítéletet szab majd, ami a társadalom jobb létéhez vezet. Ha kell, vonuljon börtönbe, nem azért, mert azt várom, személyisége fog megváltozni ezáltal, hanem mert egyelőre így biztonságosabb mindannyiunknak. Tudom, hogy jobbá csak szeretni lehet valakit, az agresszió és a szeretetlenség mindig csak ok, nem vet véget a rossz dolgoknak, de ha valaki veszélyes, szakértelemmel legyen szeretve. Én hajlandó vagyok erre pénzt áldozni, búrják ebbe a kasszába az adóforintjaimat, nem bánom.
Sebastian Edathy neve ismerős lehet Magyarországon is, cikkeztek róla eleget. Német politikus (volt), akit gyermekpornográf anyagok letöltésével vádoltak. Ügye 2013-ban indult, a tárgyalásra idén februárban került sor, ahol beismerte, valóban letöltött 14 évnél fiatalabb fiúkat ábrázoló, pornográfnak minősülő fotókat és videókat, hét alkalommal (bizonyos sajtóorgánumok szerint volt az kilenc is). Ez a dolog már önmagában viszolygást szül az emberben, összeszorul a torok, dübörög a felháborodás az elmében, hogy lehet valaki ennyire beteg, hogy nyomorgó, (az Economist szerint) román falvakból összehurcolt kisfiúk, zsömléért cserébe készített meztelen képeire, meg ki tudja, hogyan és milyen módszerrel készített videóira élvez. Hogy lehet emellett sokak életére hatással bíró, befolyásos pozíció birtokosa, sikeres politikus?
Ez a legelső két gondolat.
Aztán, követve az eljárás eseményeit, tovább mélyül a szakadék köztem és a megértés között. Íme, néhány gyöngyszem annak bizonyítására, hogy nemnormális a világ, ahogyan jelenleg működik:
- Az a politikus, Hans-Peter Friedrich, aki tulajdonképpen elárulta, hogy kollégája, Edathy is gyanúsított egy gyermekpornográfiával kapcsolatos ügyben (pártja vezetőjének, s csak diszkréten), s így lavinát indított a nyilvánosság felé, végül lemondásra kényszerült, mert szolgálati titkot sértett. (Állítólag ezzel akadályozta az ügyészségi eljárást is, de ne nézzenek már hülyének minket: azért tűntek el bizonyítékként szolgálható anyagok - "ellopott" laptop és egyéb adathordozók -, mert Edathy-t értesítette a rendőrség, nyomozás indul ellene gyerekpornós ügyben. Hamarabb tudott ő erről, mint bármelyik társa, volt ideje intézkedni.) Érthető tehát? A politikus kollégák közül többen tudtak társuk perverziójáról, de ez nem volt elég indok, hogy megfosszák pozíciójától (állítólag jó politikus volt, agilis, lelkiismeretes). Akkor kezdtek kényelmetlenül fészkelődni bársonyszékeikben, mikor már látni lehetett, az ügy kitudódik, veszélybe kerül a nagykoalíció, s főleg szent helyük a parlamentben.
Hans-Peter Friedrich így megnyerte az áldozati bárány szerepét, de nem lehet sajnálni, ahogy a többi szánalmas, státuszát féltő, bűzösre izzadt munkatársát sem. A nagykoalíciót nem Edathy perverziója fogja meghatározni, hanem a még rendelkezésére álló három év: hogy milyen eredményeket érnek el a gazdasági és szociális színtéren. A nép gyorsan és hevesen reagál egy botrányra, de ha a kormány jól végzi munkáját, és egy cikluson keresztül bizonyítja rátermettségét és erkölcsösségét, az emberek megbocsátják, hogy valaha tagja volt egy Edathy, aki rossz útra tért.
- Képzeljünk el egy nyomozást, ahol a gyanúsított magasrangú politikus, az ügy komoly (gyermekek veszélyeztetettségével kapcsolatos), a média csúcskészültségben, a vérre szomjazó nézősereg ugrásra készen a díványon és értelmesnek, normálisnak vélt bírói hatalom vár az elé cipelt pro és kontrákra a helyes ítélet meghozatalának reményében. Ha megfeszülök, sem fér bele ebbe a képbe az, ahogy Edathy és ügyvédje védekezett. A politikus szolgálati laptopját (amin a keresett pornóanyagok tulajdonképpen bizonyították volna a bűnösségét) ellopták. Épp most, a nyomozásnak ebben a kulcsfontosságú fázisában, betörtek lakásába és elvitték tulajdonait: a laptopot, meg még más számítógépeket is. Nem volt mit tenni, ha nincs a szép kis almás gép, hát nincs. Azóta lehet, hogy pont a szomszéd lány használja, épp a napokban büszkélkedett, milyen olcsón rendelt egy jó kis laptopot ebay-ről. Hiába na, ha én betörő lennék és bejutnék Edathy otthonába, észre sem vennék semmi mást, csak fognám a számítógépet és futnék. Azért terveznék egy profi, mindenre részletre odafigyelő lopást, hogy megszabadítsam az őt terhelő bizonyítékoktól.
- Edathy beismerte a letöltést. Meg is büntették kegyetlenül: 5000 eurót kell fizetnie egy gyermekvédelmi szövetségnek. És ennyi. Elengedték, még priusza sem lesz. Facebook oldalán leszögezte, nyilatkozata nem számít bűncselekményt beismerő vallomásnak. (Ez biztos már megint valami olyan jogi kiskapu, mármint a beismerés és a bűncselekményt beismerő vallomás különbözősége, amit nem leszek képes megérteni. Vagy ha igen, elfogadni soha.) Edathy most kisétál a bíróság épületéből, átutalja e potom összeget a gyerekvédelmi alapnak, már délután megvehet egy karórát, mely többe kerül ennél, a kávézóban meg harsoghatja, ő büntetlen előéletű.
Csipp-csepp, még nem teltünk el. Nehéz, de bízni kell.
