Nem gondolok mindig arra, hogy jó anya szeretnék lenni. Ott matat persze az akarat a takarásban, sokszor rajtakapom magam. Leginkább azokban a büszke pillanataimban, mikor azt érzem, hogy egy közös játék/program/akármi nagyon jót tett a gyerekeimnek. Jó emlékeket akarok gyártani nekik, mert tudom, nekem is milyen fontosak az enyéim.
A gyerekkori emlékek olyan intenzíven alkotják a személyiségemet, hogy semmilyen felnőttkori tapasztalat nem képes azt überelni. Mélyek, meghatározóak, természetesek. Hiányzik belőlük az akaratom, az irányításom, a tudatosságom. Olyan zsigeri élményforrások, melyekben nincs helye az okkeresésnek, az objektív megközelítésnek. Még a gyötrő, fájó rögződéseknél sem jutott soha eszembe, hogy miért történt. Belém mart, szagatott, de a lényem része maradt, nem hátizsákként cipelem, a bőröm alatt gyártja az új sejteket. Ennek tükrében félelmetes felelősség nekem a szülői lét.
Nekem brutálisan jó gyerekkorom volt. Ha a mamánál töltött nyarakra gondolok például, úgy megtolul a vér az ereimben, hogy azt érzem, új, eddig elhanyagolt járatok születnek a tenyeremben. Sorra törnek fel az emlékek, milyen jó dolgokat csináltunk ott az unokatesóimmal. Málnaszüret, kacsaúsztatóból medencét gyártani, fellógni a padlásra, a Pöttyös Panni Klubot kitalálni - minden nyáron újra ugyanúgy, kifogyhatatlan örömforrás volt ez nekünk.
Minden, amire szívesen emlékszem ebből az időből, ismétlődött, nem egyszeri történet volt. Olyan családi hagyományok, melyekre sosem használtuk volna ezt a pöffeszkedő, dagályos szót, melyeket sosem tudatosan alakítottunk. A szüleim talán igen, ők szervezték, formálgatták a vasárnapi közös ebédeket vagy a szombat esti vendéglátásokat a mindig újrajátszott etapokkal, de én, a gyerek, csak élvezője voltam ennek a varázslatos ismétlődésnek.
Mi volt előbb, az élmény vagy az ismétlődés? Miből táplálkozik az örömöm, hogy jó dolgot csináltunk vagy hogy többször megcsináltuk? Megy egyik a másik nélkül? Kezdem azt hinni, a gyakoriság nem csak az emlékezést szolgálja, hanem a boldogságot is. Talán a keret, talán a biztonságérzet miatt, nem tudom.
A család hagyománygyár. A szülők hagyománygyárosok. A gyerekek később válnak azzá.
(Komoly és komolytalan netes felületek is foglalkoznak a témával, milyen fontos szerep jut a gyereknevelésben a hagyományoknak. Nem az ünnepekre gondolok elsősorban, hanem a hétköznapokon spontán születő, csak az adott családra jellemző, egyedi rituálékra. (Az mkne.hu-n leírják, a harmonikus család (vagy bármely közösség) hosszú távú fennmaradásának egyik feltétele a hagyományok megtartása, újak létrehozása. A kölökneten is taglalják, itt. De számos más példa akad még.)
Ez a gondolatmenet kíváncsivá tett, mi hogy élünk. Néha jól esik kívülállóként magamra tekinteni. Összeírtam egy listát, nálunk milyen hagyományok vannak, több A4-es oldalnyi felsorolás született. Nagyon hasznos, önismeretfejlesztő, a jót meglátó, megerősítő gyakorlat.
Válogatok, írok párat itt is. Lehet belőlük ötlet, jó alap továbbgondolásra, inspiráció, elrettentő példa. A tudatosság ne üsse ki az ösztönös, igényekre épülő élménygyártást, ez fontos.
Szaporítsuk a jó dolgokat.
Ami a gyerekeinknek soha nem lehet elég:
- elbiciklizni a folyópartra, ott versenyt távolugrani
- hétvégén közös fürdés, fontos a sok víz, a nagy hab
- a reggeli haszontalan helyváltoztatások: öltözés a szülői ágyon, fésülködés az előszoba tükör előtt, fogmosás a fürdőben (mondjuk ez eléggé adja magát), záróakkordként a nagyobbik gyerek befújja magát parfümmel, majd úgy tesz, mintha a kisebbiket is bespriccelné (aki ezt el is várja)
- könyvből énekelni (lapozni, énekelni a következő dalt, akár hintázás közben)
- diavetítés (ha a német barátok vannak itt, akkor is, kép alapján mesélik Rotkäppchent és Dornröschent)
- zenék mindenhol
- gyors mákos tészta vacsorára
- este közös elalvás a kiságyban
- szülő ölében kocsit vezetni
- elsétálni a sorompóig, és remélni, hogy jön a vonat
- körbefutni a közeli víztornyot két irányból, középen találkozni
- a sajtos kifli csücskét már a boltban megenni
- a mamáékkal szkájpolni
- a pinterestet böngészve valami jópofát találni, kézműveskedni
- húsvétkor feldíszíteni a kerti orgonabokrot
- logopédia után fagyizni
- esti mese magyarul, németül
- társasjátékozni
- esőben is grillezni, napernyő alatt
- nyáron elsétálni a magára hagyott szilvafáig, megdézsmálni a termést
- elmenni az állatos boltba, megnézni a díszhalakat
- augusztusban tűzijáték
- karácsony táján (báb)színház
- májkrémet, körözöttet kanalazni
- szerdán apás program
- ha vendégek vannak, szeletelt almát enni
- tömegközlekedni
- a közeli reptéren repülőket nézni
- hintázás közben elérni a fenyő ágait
- játszótérre járni
- palacsinta-rituálé: együtt kikeverjük, én sütöm (nagyon szeretem), apa tölti (még annak is hagyománya van: először csokikrémmel, aztán pár csepp mamalekvárral)
- nyáron kertimozi a barátokkal (diavetítés vagy film a ház falán, közben popcorn hegyek)
- velük tábortűz is énekekkel, játékokkal
Ez csak töredéke a listának. Olyan jó látni ezt a felsorolást. Bátran leírom: szerencsések a gyerekeink.
