A kezdetek - az első hét.

Az elmúlt három napban szuperszinten teljesítettem. Megvolt az esti fürdetés, a hosszabb mesék, még az interurbán beszélgetés is. Ez jó érzés, nagyon jó érzés.
Egy ilyen családért - férjért és gyerekért - érdemes meghozni ezt az áldozatot. Mert milyenek ők?
A férjem - áldozatos,  önzetlen, igyekvő. Egyetlen célja, hogy minket boldoggá tegyen. Nem is értem, hogy lett ilyen, nem volt igazán jó az apapéldája. Az az érzésem, hogy sokat köszönhetek anyósomnak (is).
A gyerekem - édesdrága, akaratos, mégis jószívű, öntörvényű, kreatív gyerek. És annyira szeret engem.

Most töröm a fejem, hogy mi legyen a következő lépés. Hétfőn nagy utazásra készülünk, repülünk egyet a szüleimhez, ott leszünk náluk két hónapot. Ez egyrészt megnehezíti a további utamat megjavulásomban, másrészt viszont irányt is ad neki. A gyerek-szülő viszonnyal fogok foglalkozni. Nem a teljesség szintjén,  csak az én szegényes kis aspektusomban, ahogy én látom a dolgot, ahogy én éltem meg a dolgot, ahogy a környezetemben lévők élték meg a dolgot.
Izgalmas kalandra számítok.