"A lista természetesen szubjektív; tapasztalataink alapján megfogalmazott pontok sora. Tudjuk, hogy a felsoroltak zöme az anyagi helyzet (és a történelmi események) hozadéka, és azt is belátjuk, hogy pontosan az ilyen amatőr felsorolások (és szóbeli beszámolók) táplálják az előítéletek születését és megerősödését. Mégis hasznosnak érezzük leírni e dolgokat, mert hisszük, hogy ha jó szándékkal, megosztás jelleggel tesszük ezt, akkor az nem feszültséget kelt az olvasóban, hanem indirekt tapasztalatszerzést, motivációt a változásra, lehetőséget annak a - legtermészetesebb emberi - vágynak a kielégítésére, hogy mindig tanuljunk. Semmiképpen nem szeretnénk, hogy a bejegyzés ítélethozatalra, irigységre sarkalljon bárkit is."
Jöjjön hát a mai tízdolog, (egész biztosan) megtámogatva egy kis elfogultsággal.
1. Kevesebb szerep
Bár a németek általában szívesebben mosolyognak, udvariasak és türelmesek, nyitottabbnak semmiképpen sem nevezném őket. Ha otthon járunk, mindig hidegzuhany az őszinteség: dráma a metrón, féltékenységi jelenet az utcán, csendesen sírdogáló anyuka a közértben. A szerepjátszással csurig lehet telni, s előbb-utóbb betegségekhez vezet. Nagy előny, ha az ember bátrabban fejezi ki az őt nyomó érzelmeket, s szocializációja is erre sarkallja. A magánélet szentségének megsértése nem ezen a ponton múlik. (Igaz-e, facebookos barátaim?)
2. Ízletek
Üzletek és ízek. Magyarországon természetes, hogy minden helységben található legalább egy zöldséges (gyümölcsízű gyümölcsökkel) és egy pékség (ahol éjszaka zsemlét süt a pék - nem mirelitet melegítenek fel.) Már nehezen viselem a Lidl-Aldi-Penny Markt-Netto-Rewe-Görtz uralmat, vágyom a hibás, viszont mézédes, lédús gyümölcsökre, meg a pékségek forró levegőjére, ahol árad a friss-ropogós kenyérillat.
3. Óvodák
Németországban nehezebb óvodába kerülni, mint Magyarországon, ahol természetes, hogy a megfelelő időben óvodába mehet a gyerekünk. Már jó előre jelentkezni kell, lehetőleg minél több intézménybe, és még így sem biztos, hogy ha a gyerek betölti a második életévét (itt kétéves kortól kezdődik az ovi), lesz is helye valamelyik óvodában. Azt nem is említve, mennyivel színvonalasabb az egyházi óvodákban zajló oktatási, nevelési munka (és ezekbe még nehezebb bekerülni), mint állami társaikban. (Kevesebb a sport, a zenei fejlesztés, mondókákról és szép mesékről pedig már nem is álmodom. Lazaságnak mondják, nekem néha megúszásnak tűnik. Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszasírom az ünneplőruhás, unásig ismételt versekkel töltött műsorokat, a peckesen, beszédhibával előadott rokokó dalokat vagy a néha didaktikus módszereket. És mégis.
4. Szoptatás és hordozás
Magyarországon szerencsére egyre markánsabb tendencia a természetesség felé fordulás, például a csecsemőgondozás területén. Ha van rá lehetőség, az anyukák a szoptatást választják a tápszerrel szemben, és reneszánszát éli a hordozókendő-kultúra is. Németországban is érezhető a változás, de a magyar anyukák előrébb járnak a folyamatban: bátrabbak, magabiztosabbak, a rendszer által támogatottabbak (az orvosok, védőnők is hangoztatják az említett dolgok fontosságát).
5. Tudatosabb vásárlás
Íme egy előny, ami a szerényebb anyagi lehetőségeknek köszönhető. Kevesebb az utcára dobott bútor, elektromos készülék, lakberendezési tárgy, kevesebb értéktelen, felesleges vacak fogy a boltokban. Nagyobb a dolgok megjavítására fordított energia, a vagyontárgyakat nagyobb megbecsülés övezi.
6. Turkálók birodalma
- Milyen csinos mindig ez a gyerek! Honnan vannak a ruhái?
- Hát, magyarországi turkálókból.
- Tényleg? Ez döbbenet. És az olcsó?
- Igen, kilónként nagyjából tíz euró.
- Őrület! De jó lenne, ha itt is lennének ilyen boltok!
Magyarország turkáló-nagyhatalom. Second hand boltban vásárolni, ha az ember ésszerűen csinálja, környezetbarát, takarékos, okos megoldás. Főleg gyerekeknek, akik gyorsan nőnek, és még dagonyázni is szeretnek.
7. Szalonnasütés, bográcsolás vs. grillezés
Nem az ízek, hanem a tűz a lényeg. A lobogó láng, a szépre szálló füst, a parázsra pisilő kisfiúk. Németországban tilos tüzet rakni. E feletti bánatomon az sem segít, ha ezerféle fűszeres virsli és fenségesre pácolt sült hús serceg a faszenes grillsütőkön...
8. Túlélési esélyek
A magyarok jól értenek a befőzéshez, a trükkös tartósításokhoz. Nálunk gyakran készül sk majonéz, főzzük sorra a gazdagabbnál gazdagabb leveseket, ujjongunk a homoktövis felett. A hipsztermozgalom azt eredményezi, hogy Németországban is egyre egészségtudatosabbak az emberek (a műanyagár már sokak hócipőjét tömte tele), de van még mit tanulniuk: a házinénink epekedik a házi bodzaszörpünkért, a szilvabefőtteinkért és a birsalmasajtunkért. Jövőre már ő is csinál, azt mondta.
9. Rugalmasság (ésszerűség?)
A merev szabálykövetés nem mindig jó, főleg olyan helyen, ahol minden aktivitás irányított. Én szeretem, mikor Magyarországon egy kis levegőhöz jutunk: nem kell engedélyt kérni, hogy kosárlabdázzunk a helyi iskolaudvaron, nincs minden lépcsőfokon sárga csík, nem kell minden vásárlásnál megmutatni a táskámat a pénztárosnak, és magam dönthetem el, mi veszélyes számomra, s mi nem. (Viszont egyértelmű az utasítás: ha vezetsz, ne igyál, s ennek így kellene lennie Németországban is.)
10. Nagyobb szabadság az igénytelenségre
Történelmi hozadék, s megbélyegzett, sokszor mégis jó. Az igénytelenség gyakran az őszinteség barátja. Magyarországon, néha elámulok, szinte kézzel fogható a lazaság. Egyszerre bájos és borzasztó, de nélküle szegényebbek lennénk, hiszen annyi jó dolgot kellene nélkülöznünk: iszapos szabadstrandokat, a disznósajtot, hordókból eszkábált kerti zuhanyzókat, maszatos gyerekeket, a hagymakúrát megfázásra, az istenített mackógatyákat, félmeztelen férfiakat az utcán (esetleg vasárnapi családi ebédeknél), vagy olyan gasztronómiai csodákat, mint a görögdinnye fehérkenyérrel vagy a robbantott sajt (= mackósajt) tubusból direkt a szájba nyomva. Ejj, irigyelhet minket az egész világ.
 |
| Kaján Tibor rajza, forrása itt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése