Ha nem jön a baba

Rákaptam a mipszi.hu-ra. Viszont, amikor nyáron a Bükkbe mentünk nyaralni, nem interneteztem egy percet sem. Szokásom, hogy ilyenkor félredobom a könyveket is (egyetlenegyszer csábított el a kishúgom egy Thomas Hardy kötetre, nem bántam meg azt sem), inkább újságokat vásárolok a benzinkúton, kötögetős-barkácsolósat, lakberendezési vagy kertészeti magazint, mostantól pedig valószínűleg a Mindennapi Pszichológiát is.

Sok egyéb között van az újságban (VI. évf. 3. szám) egy cikk arról, miként hat a gyermektelenség (meddőség) egy párkapcsolatra. (Az írás összefoglalója megtekinthető itt.) Cserny Virág szakpszichológus hét pontban foglalja össze e komoly pszichés teher hatásait, nagyon meggyőzően, komoly szakértelemről árulkodva. A lista megdöbbentő, félelmetes. Olyan mumus ez egy párkapcsolatban, mely kreatív és kegyetlen módon üt réseket a boldogság falán. Kezdve attól, hogy csökken a szexuális élet örömeinek száma (ezt akár "elvárható" változásnak is nevezhetjük, annyira egyértelmű), a felek részéről már az összeillés is megkérdőjeleződik, másféle módokat keresnek a túlélésre (újabb métely), s odáig alakulhat a fájdalom, hogy a létezés értelmével szemben vetnek fel kérdéseket, szerencsés esetben találnak célt a gyermeknemzésen túl is...

Egy ideje mi is átéljük a nehéz pillanatokat a férjemmel: a hóeleji szorongást a mosdóba menéstől. Csak ne jöjjön az a menzesz! Nem évek óta tartó rettegésről van szó, mégis itt csapkodnak már a hullámok, egyszer én fent, egyszer ő, még bírjuk a lelket tartani a másikban. Már ismerjük a reggeli hőmérőzést, a ma muszáj a gyereket hamar lefektetni szorító kötelességtudatát, a kell-meneteket. Látjuk, tapasztaljuk, milyen kis nyugodt, elégedett házaséletbe fúródott a gyereknemzés kényszerének nyila, és nagyon tudunk örülni egy-egy önfeledt pillanatnak villanyoltás után.
És ha belegondolok néhány ismerősöm, barátom helyzetébe, ahol évek óta nem jön a hőn várt gyermekáldás, az üdvözülésnél is jobban vágyott megtermékenyülés, összeszorul a szívem. Nehéz, hosszú folyamat ez, telve önostorozó gondolatokkal, meg a másik hibáztatásával, és gonosz, sárga-zöld irigységgel: "XY-nak meg már a harmadik gyerek jön, hihetetlen!" 

Az ellazulást, a belefeledkezést, a türelmet ebben az esetben ki is lehet törölni a szótárból: nincs olyan, hogy valaki akarjon és ne akarjon valamit ugyanazon időben. Próbálhatunk más dolgokra koncentrálni, lesznek órák, félórák, mikor nem ábrándozunk arról, hogy bébi rugdos a hasunkban (továbbmenni nem is merünk gondolatban sem), eleinte még sok a nevetés is, viccelődés, pingponglabda: ejj, de kis lusta anyagod van, apukám - pedig én beleadtam apait-anyait, anyukám.

Egyelőre még nyugodt vagyok, néha, pillanatokra még azt is elhiszem, hogy én irányítom az egészet a tudatalattimmal: félek egy újabb el nem apadó konfliktusforrástól (= rossz gyerek); ennek velejáróitól, a kellemetlen, tönkretett szituációktól; egy újabb szülés leírhatatlan fájdalmától; a terhesség alatti küzdelmektől; az elhízástól. A motiváció persze minden esetben: a megfelelési vágy. Lehet, hogy ez van, lehet, hogy nem, most épp békében vagyok a helyzettel, tea az asztalon, orrfolyós kislány a kanapén, párnahalom alatt, alvásba merülve. Jól esik kiírni magamból ezeket az érzéseket, és reklámozni egy igényes sajtóterméket. 

Szép új hetet mindenkinek.