Megint kedvencek

Az utóbbi három nap egy totális rohanás volt, Lolának is becsületére vált volna, én mondom. De jó dolgok történnek, meg-megajándékoz az élet, ez a tarkaságból szőtt kevercs, nehézségekkel és örömökkel, vagy úgy is írhatnám, érezzük, hogy vagyunk. Ma este már nem is vágok bele újabb gondolatkifejtésbe, inkább csak tovább lovagolnék még a múlt heti témákon: a nyitottság hiányának kérdésén, az emberi kapcsolatok kezdőpontjának elhibázásán, a kommunikációs zavarokon, a megítélés lerombolni való, szilárd lábakon álló alkotmányán. 
Egy kedvences bejegyzés következik, ezekre a dolgokra koncentrálva, fogadjátok sok szeretettel. Mivel a téma nagyon gazdag, és ilyen-olyan formában szinte minden észtermékben megtalálható, szelektálnom kellett, és igen jó dolgok rostálódtak most ki (majd később még úgyis írhatok róluk, vigasztalom magam). 

1. Stefan Zweig: Csillagórák (Portrék)

Tudjátok, hogy miért jó ez a könyv? Nekem legfőképp azért, mert mint egy szépen nyíló világ bontakozik ki előttem egy (zseniális) emberi elme gondolatszövése - az, ahogyan az író portrét fest nagy művészekről, vagy dokumentál egy-egy meghatározó történelmi eseményt, attól az alázatos, humánus megközelítéstől válik élővé, ami a könyv minden mondatára jellemző. Ilyen az ember: csodál másokat, jót és rosszat feltételez másokról, vív magában az előítéletek árja ellen, önigazol, eltúloz, bebizonyít. 
Ha őszinte szövegre vágysz, olvasd ezt.

2. Émile Zola: Tisztes úriház

Hát nem az író legelismertebb alkotása, az biztos. De olyan gördülékeny, és annyi, de annyi ember van benne - kapcsolatok, a felszínesség alá sosem bukó álszenteskedések, fájdalmas tapasztalatok irányítják az életüket, s a főhős állandóan véleményt alkot. Nőkről, férfiakról, önmagáról. Tanulságos.

3. Virginia Woolf: Az Évek

Említettem már ezt a művet itt, most megint megteszem. Az emberi kommunikáció totális csődje is megelevenedik benne, és hogy hogyan nem vagyunk képesek túllépni önmagunkon, néha meg igenis, hogy micsoda igazságokat tudunk megsejteni a másikról is, és ember emberhez mennyiféle szépségben és gyarlóságban tud kapcsolódni. Erőteljes atmoszférájú szöveg, jó benne elmerülni.

4. Gosford Park  (film)

Csak egy kis könnyedség az előzőekhez képest: egy kis felületes ráközelítés a társadalmi osztályok különbözőségére, a megítélés és beskatulyázás kézzel fogható valóságára, igaz, az 1930-as években, mégis, magunkra ismerve. Annak idején (2001-ben) nagyon szerettem.

5. Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

A desszert a mai menüben. Sőt, inkább egy könnyed kis salátakompozíció, édes kis rukkolalevelekkel gazdagon. Humoros, szeretetteljes, kedves kis írás: élettel telt emberek, emberekkel telt élet. Szívmelengető, kötelező darab.

Igen, ez a kép beállított. ;)