A barátnőm

A barátnőmet tizenöt éve ismerem. Épp ma beszéltük meg, az a szerencsénk, hogy valahogy sosem görcsöltünk rá, ha a kapcsolatunk kissé megakadt. Pedig megtörtént párszor, ideológiai mellécsúszások, csalódás a másik változásában/változatlanságában. Aztán újra együtt, voltak nagy összeérések is, tűsarkús, flitteres partihegyek, vagy hümmögő egyetértés az ökovilágról. Mint a cikkcakk vonala, nem egyszerre alakultunk, más ritmusban, más környezetben, más sorrendben jártunk mindig, bosszankodtunk a másik fafejűségén, végül mégis mindig hatottunk egymásra. Mennyit tanultam tőle! A mostanában, az a mi örömjátékunk. Mostanában valahogy összekupálódtunk, a legfontosabb dolgokban teljesen egyetértünk. Radikalizálódtunk. 

Szociológiát tanul és olyan, de olyan érdekeseket mond nekem. Régebben nem szeretett tanulni, céltalanul, rossz jegyekkel gyűrte a sulit, mára megjöttek a motivációi, szerencsés. Büszkén mondja, boldog, hogy azt tanulhatja, amit szeret. Jótékony arc, nem képes másnak ártani. Menő állást hagyott ott, nem bírta a kisemberek kisemmizését, az eurócentekért folytatott bigott harcokat. Ő az elvek embere, a szó legnemesebb értelmében, basszus, a kapcsolatát áldozta fel a jóért. Úgy utazott haza az esküvőnkre, hogy közben szívében rejtegette a fájdalmat: nagy szerelmét  veszítette el a napokban, azt az embert, akivel egykor ő is egy fehérruhás, csokordobálós napról álmodozott.  

Hihetetlen spontán. Vágyik a beszélgetésre, a kapcsolatok a mindene, mint nekem. Régebben az élőzenét mondta volna hobbijának, biztos vagyok benne, hogy ma az embert mondaná annak. Sosem fél sírni. Szeretem, ahogy meg-megdörzsöli a fitos francia orrát, meg tologatja a szemüvegét. Meg a vehemenciáját, nagyon tud harcolni. 

A barátnőm segít széppé és tartalmassá tenni az elkövetkező időszakot itt a blogon, önkéntességről fog mesélni, én meg szavakba kanyarintom a mondandóját. Hangolódjatok a témára, én nagyon lelkes vagyok, és reményteljes: ezzel az új sorozattal egy álmom válik valóra. Mindig is bíztam abban, hogy valami hasonlót hozunk létre mi ketten, és a közös gyerek megszületése, hmm, az valami éteri érzés. Szép hétvégét mindenkinek, remélem, holnap már lőhetem is fel az első rakétánkat.