Kikérem magamnak, telve vagyok, már-már fásultan. Kikérem magamnak, hogy mocskot öntenek a nyakamba, hogy a mainstream nagyjából egyenlő a gagyival, hogy a médiacsatornák árasztják rám és a családomra a gusztustalanabbnál gusztustalanabb tartalmakat. Kikérem magamnak, hogy demagógnak bélyegeznek, mert szavat emelek az emberségemben sértő műsorok ellen, vagy mert felismerem, hogy káros, undorítóan ártalmas médiaszenny ömlik a volt tanítványaim fejébe, szívébe.
Kikérem magamnak, hogy állandóan a "nem muszáj nézni/hallgatni/olvasni" önfelmentő szókapcsolatot vágják hozzám, és hogy a másik oldal sem tud logikusabb érvet gyártani a "de nincs alternatíva, bárhová kapcsolok, ugyanilyen hülyeséget találok"-nál. Kikérem magamnak, hogy szerkesztők, rendezők, zeneszerzők, (szöveg)írók bújnak el a felelősség elől, talán maguk előtt is tagadva saját befolyásukat, bagatellizálva a tényeket, a szórakoztatás álarcát magasra tartva, büszkén, de egyáltalán nem szarul. Gyűlölöm, hogy elkomolytalankodják azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gyereket nem lehet olyan burokban tartani, hogy ne találkozzon e médiatermékekkel, és gyűlölöm, hogy cinikus hozzáállásukkal közhelystátuszba süllyesztették ezt a jogos szülői sérelmet. Kikérem magamnak, hogy a szerencsés helyzetben lévő családok, akik kisebb-nagyobb mértékben függetleníteni tudják magukat ettől a trágyatengertől, a többieket hibáztatják, sznobságos-magasságosságukban elfelejtik, hogy a legtöbb gyereknek nincs meg a fegyvertára a kultúranyagok szortírozására, szocializációjukban és a világra nyitott kis szívükben nem létezik a kritikai, csak a befogadásra való hajlam. Kikérem magamnak, hogy ezeknek a védelem nélküli, fejlődésben lévő szellemeknek vénásan adagolják a jellemferdítő, személyiségtorzító tartalmakat.
Kikérem magamnak, hogy stábok/produkciók/műsorok/médiaanyagok a világszínvonalú jelző fetisizált állapotába helyezik saját magukat, elhitetve, hogy ezzel már jót, értéket teremtenek, mintha a nyugati popkultúra maga lenne a tisztaság, a vegyítetlen tökéletesség. Kikérem magamnak, hogy öltönyös férfiak és kosztümös nők, marketingaggyal és kíméletlen (f)eszességgel, elfelejtik, hogy nem a keresletet elégítik ki, hanem ők maguk teremtik, kínálatukkal alakítják azt, s igazából rajtuk múlik, hogy Lady Gaga zöld hányása (nem csak barátnőjén, de) hányunkon landol, vagy hogy a tízéves kisfiú a szomszédból hamarabb lát pöcshelikopterezést, mint a saját anyja. Kikérem magamnak, hogy haladó szellemiségemmel hirtelen a polgárpukkasztás célpontjává lettem, EGYÁLTALÁN, hogy a kifejezést, polgárpukkasztás, már nem értékteremtő, társadalmi fejlődést megcélzó, a rosszban való megnyugvásból kizökkentő aktusokra értik, hanem szánalmas, emberségünkben megalázó, csak érzéki szinten megbotránkoztató, a bensőnkbe nem, csupán a belsőnkbe nyúló, hánytató mocsokra.
Kikérem magamnak, hogy lépten-nyomon ébernek, kritikusnak kell lennem a szembejövő médiatermékekkel, hogy nincs öt perc nyugtom hátradőlve csak befogadni valakinek az észtermékeit - hogy nincs lehetőségem megbízni semmilyen sajtóorgánumban, senki közszereplőben. Kikérem magamnak, hogy a hatalmat kézben tartó szakemberek nem élnek a lehetőséggel, hogy összefogva szépen, odafigyeléssel kezeljék közös felelősségüket, ránk, a közönségre, a befogadókra koncentrálva - szeretettel. Kikérem magamnak, hogy a popzenét, a reality show műfaját, a bulvár újságírást és még számos egyebet élvezhetetlenné, tartalomnélkülivé, értéktelenné tettek, hogy annyi remek kezdeményezést bedaráltak, hogy a keresletre hivatkozva a színtiszta gagyit emelték piedesztálra. Kikérem magamnak, hogy nem látok javulást, törekvést a szarból való kimászásra, hogy a kultúrigényt permanensen alacsonyan tartják, és hiába látom meg ezt a problémát, nincs módom tenni ellene.
Magamat nem féltem, megtalálom azokat az értékhordozókat, melyek engem kielégítenek. De nem hagy nyugton a tudat, a bánat milliók sorsa felett, akik soha nem lesznek képesek különbséget tenni a menő és az értéktelen között, s akik - önhibájukon kívül - sosem fogják megtudni, hogy az építő és a szórakoztató lehet ugyanaz is.
Vigyázzatok magatokra, a gyerekeitekre, meg a szomszédokra is.
(És még valami. Olvassátok el ezt a petíciót, nézzétek át az előzményeit, s ha egyetértetek a benne foglaltakkal, bátran írjátok alá, én is azt tettem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése