Tegnapelőtt e-mailt kaptam a barátnőmtől, volt valami önkéntes hétvégén, azt írta, teli van tapasztalatokkal, kitörni vágyó érzésekkel, beszélnünk kell, írjunk róla a blogon, osszuk tovább az örömét. Hát hajrá.
Barátnőm, (akinek lassan adnom kellene valami blogos nevet, mert ragaszkodik az anonimitáshoz - igazi önkéntes, na), egy magyarországi alapítványnál tevékenykedik. Múlt hétvégén egy alapképzésen vett részt, hogy a nyári táboroztatáson új szerepkörben is segíthesse a gyerekeket. Intenzív, tartalmas, embert próbáló három napon van túl, és úgy érzi, érdemes megosztania a benyomásait, hátha a példáján keresztül mások is belekóstolnak az önkéntesség világába. "(Sóhaj) Ezt mindenkinek ki kellene próbálni, basszus, három napon keresztül intravénásan oltották belém az önbizalmat."
A programok után az arra kijelölt szobában pihent a társaival. A falon öles betűk hirdették: AZ ÖNKÉNTESSÉG ÉLETFORMA. Erről gondolkoztak közösen, meg akarták ragadni e szókapcsolat közhelyen túli értelmét, igazságtartalmát, gyakorlatban történő megvalósulását. Megtapasztalták már sokszor, egyes személyek életében hogy magasztosul ez az eszme a végletekig, hogy mennyire komolyan lehet venni ezt az életforma-dolgot. "Körülnéztem, és ott láttam magam körül sok embert, akik egy fillért nem kapnak ezért, akik rengeteg időt áldoznak arra, hogy nekem átadják a tudásukat, akik profi létükre velem, amatőrrel foglalkoznak, hogy közvetett módon gyerekeket segítsenek. Érted, belecsöppenek az egészbe kezdőként, idejövök megtépázva, nulla önbizalommal, aztán hihetetlen magasságokig - ha úgy tetszik, mélységekig - el tudok jutni ezeknek az embereknek a segítségével. És nem hierarchikus értelemben! Sosem ez a cél!"
Az önkéntesség tényleg életforma: meghozol egy döntést, odaállsz az elhatározásod mellé, szabad akaratból csinálod, kitartasz mellette, pozitív elköteleződéssel áldozatokat hozol érte, és rengeteg időt szentelsz neki. Formát adsz az életvezetésednek, kivájsz egy új csatornát, és egyre megerősödve terelgeted magadat az új mederben. E tevékenység hatására alakulnak a gondolataid, az élet megítélése a fejedben - alakulgat a személyiséged, jó irányban.
"Másban is megnyilvánul ez az 'életformaság'. Ha együtt vagyunk ezeken a hétvégéken, vagy a nyári programokon, egy egészen speciális kommunikáció él közöttünk, és ez is hatással van az életvezetésünkre. Ennek a kommunikációs formának az a lényege, hogy a rendszeresen megkapott (jóindulatú) kritika teljesen természetes eleme a közléseinknek. Amint bekerülünk ebbe a közösségbe, megtapasztaljuk, hogy a kritika, az állandó jelleggel körbevevő feedback milyen pozitívan és egyszerűen áll az elfogadás sugarában - és megtanult, pozitív viselkedési formává tud válni. Bemész a kapun, leraksz mindent, és ebben az új szellemiségben, a logikát teljesen meghazudtoló módon, a feedbackek révén megerősödő önbizalmat nyersz. Nagyon jó érzés mindent kimondani magadból."
Aztán egyik dologból születik a másik. Ez a lényeg: ha magadévá tudod tenni ezt a szellemiséget, már nem csak az önkéntesek között jársz majd mennyországban, hanem életed minden apró szegmensét átitatja a pozitív érzés. Így lesznek az önkéntesekből hétköznapi jó emberek is: énszeretettel, énhatékonysággal bíró civilek, akik a maguk legegyszerűbb, leghumánusabb módján tolják előre a társadalmi fejlődés szekerét.
(A következőkben még ezekről is írunk: az önkéntes munkával nyert személyiségbeli változásokról, konkrét példákkal, személyes beszámolók alapján, valamint az európai önkéntességről.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése