Vannak, akik naponta milliós nézettséget produkálnak, én őrült boldog vagyok ettől a néhány ezer kattintástól is, és hogy igényes, a világért tenni akaró blogok/olvasók/hírgyűjtők osztották meg írásaimat (szám szerint ötöt, ha a szeretteimet nem számolom), meg még egy szépirodalmi portál is, ez büszkeség. És az is nagyon jó, hogy leveleket kapok, régi és új ismerősöktől, hasonlóan és máshogy gondolkodóktól, és megerősödhetnek az emberi kapcsolataim, olyan régi, erős várak is, mint a testvéremmel épített. A legszebb ajándék pedig az, hogy körvonalazódik az utam, hogy hogyan találok boldogságot (az adásban), és hogyan tudok jobb emberré válni - hiszen ezért csinálom az egészet, és de jó, hogy végre türelmes tudok lenni egy cél elérésében.
És ha születésnap, akkor ajándékozás.
1. Az önkéntes barátnőm küldte e linket, megerősítve sok lavblogomos bejegyzés tartalmát. Hurrá, hogy mindig kapunk egy-egy szép visszacsatolást!
2. Ma délután a Kippkopp a hóbant olvastam a kislányomnak. Remek mesekönyv. Miután a gesztenyegyerek segít a széncinkéknek, boldogságot érez. Magyarázat nem is kell, értik ezt kicsik, nagyok.
"Egyszeriben elmúlt Kippkopp fáradtsága. Nagy-nagy jókedve kerekedett. Belehemperedett a puha hóba. Bukfencezett, kurjongatott."
3. Újraolvasom Erich Frommtól A szeretet művészetét. Másodjára egész más gondolatokat szül bennem a kis kötet, egy apró részletet begépelek nektek, boldog születésnapot mindenkinek!
"Az alkotó személyiség számára adni egészen mást jelent. Ez a hatóerő legnagyobb mérvű kifejeződése. Amikor adok, ebben a tettben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. A felfokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el. Túláradónak, bőkezűnek és ezért örömtelinek élem meg önmagamat. Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése