------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A közösségi portálok, a modern idők arcképcsarnokai: vallásos áhítattal megtöltött újkori templomok, az egyén ítéletalkotásának laboratóriuma és legfőbb könyvtára: önmagáról és másokról egyaránt.
Harc a lájkokért, a tetszik-fetisizmus mardosó lángjaiban, a jól sikerült fénykép már szinte magán hordozza a kis frusztráló "f" betűs logót, a sikerélmények megosztásért kiáltanak elménkben, tudják meg minél többen, milyen szép, milyen boldog, milyen harmonikus, milyen gondtalan a mi életünk. S közben jól tudjuk belül, ez nem igaz, a másoké sokkal szebb, boldogabb, harmonikusabb, gondtalanabb...
Tudom, miről beszélek. Én is ilyen voltam.
És azután alkotunk véleményt Lauráról*, akit igazán nem is ismerünk túl jól, hogy látjuk nevetni egy citromkarikás koktél társaságában, harminckétfogas jókedvében: magunkban már tudjuk is, milyen problémamentes az élete, nincsenek anyagi gondjai, őt nem aggasztja szeretteivel való vita vagy az a néhány degradáló szó, amit a volt pasija még utoljára a képébe vágott holmi plusz kilókról.
De ugyanígy vélekedünk Tomiról is, aki létének bármely pillanatában viccesen és lazán tud megnyilvánulni, számára nem létezik lehetetlen, akármikor kicsenget egy, a hallgatóságát letaglózó, szuper viccet, a haja meg még álmából kelve is úgy áll, ahogy kell.
Rebeka meg obszcén, csak a szex érdekli, a múltkori hozzászólásában ez jól kiviláglott. Irén fürdik a spiritualizmusban, bármikor bárkivel türelmes és szerető, Vikinek más dolga sincs, csak jobbnál jobb cuccokat (ruhákat, telefonokat) vásárolni, Dani egyre feljebb tör a digitális ipar ranglétráján, Bogi minden fiúnak tetszik, és tényleg gyönyörű, ezzel egyedül ő nincs tisztában, Ábel egyre jobban fotóz, és egyáltalán: mindenki egyre jobb helyzetbe kerül, csak én maradok ugyanott, csak bennem köt meg egyre jobban az irigység sárga kovásza.
S ha egy kicsit mégis szabadulok a fészbukról, jobban esik még a levegő is, ráérzek apró csodákra, örülni is tudok már egy-egy percre, és tisztábban látom már Laura, Tomi, Rebeka, Irén, Viki, Dani, Bogi és Ábel esetét is. A sajátomról nem is beszélve.
Amikor életem legnehezebb korszakából verekedtem ki magam, az egyik iwiwes ismerősöm bemutatkozása volt a mottóm. Olyan gondtalan, felszabadult, boldog ember akartam lenni, ahogy ő jellemezte saját magát profiljában. Tollal kiírtam egy kis papírra azt a pár rövid mondatot, hogy mindig szem előtt legyenek. Szó esett bennük életszeretetről, vidámságról, valami a motorozásról és jetskizésről, nem is ez volt a lényeg, hanem a problémamentesség. A hangulat. Ilyen gondnélküliségre vágytam, ennek elérése volt a célom. Örülök, hogy ez a pár sor erőt adott nekem, s ma már látom, hogy szegény nő, mégsem erről szólt az élete akkoriban, inkább az őt felemésztő, megalázó házasságáról.
Szeretettel ajánlok egy tanulmányt, hogy elejét vegyük a hamis értékítéleteknek. A mai bejegyzésem végét itt találjátok.
*Laura természetesen fiktív szereplő. S ugyanígy a többi említett is, kivéve a bejegyzés elején található Dóri. :)
 |
| Facebookgyanús kép, igaz? |
Én is, mi is köszönjük Neked, Emese :)
VálaszTörlés:)
TörlésVicces, egyik nap én is pont ezen gondolkoztam..:) De ilyen jól nem tudtam volna megfogalmazni, teljesen egyet kell értsek. Én is a szájbertér rabja lettem, de nem a fész'búkra gondolok. Életem elrablója: Pinterest.....ezer képet pörgetek le folyamatosan, üveges szemekkel nézem őket: hú, ezt majd megcsinálom, jaj ez milyen szép hely, hmm..ez az idézet most betalált, cuki ez a kutyi, tippek takarításhoz-biztos jól jön, karácsonyi készülődés- már csak 68 nap...Nagyon hasznos, szórakoztató, de kicsit takarékra kell vennem magam, már kezdek belebolondulni. Sokat ülök a gép előtt, beszippant.."A web az ingyenesség tejjel-mézzel folyó Kánaánja." De hadd meséljek el egy történetet. Van egy ismerősöm, aki régen nem csak ismerős volt, akivel néha lájkoltuk egymás képeit, zenéit, barátok voltunk...Legyen most Zsófi a neve, így személyesebb ,mintha X vagy Y-t írnék. Szóval Zsófi a facebook királynője, minden bulin ott van, menő bejegyzései vannak, látszik, hogy a 'baráti társasága' is csúcsszuper, lazák, viccesek, értelmiségiek-> elég feltenni egy képet egy képet egy zara zacsiról és máris megy a 100 lájk.. Na szóval itt van ez a lány, a legtrendibb ruháival, telefonjával, ő maga a 21. század kirakat babája, mindent megmutat a mai világról, mégis mindegyik képen, amin szerepel eltakarja az arcát. Innen lehet sejteni, hogy az óriási egó, önbizalom, amit próbál mutatni a nagyközönségnek, csak mind- mind egy jól kitalált profil. Az egész csak egy átverés...Ha igazán megismeri őt az ember, látja, hogy mennyire nehéz neki a gazdag ficsúrok között, folyamatosan meg akar nekik felelni, és kételyek között él, vajon elég jó-szép-vicces-okos, ahhoz, hogy köztük tudjon maradni? Nagyon sokat elárul a testbeszéd, a képek, egy- egy bejegyzés. Az ember néha elárulja magát egy-egy buta hozzászólással, érthetetlen képekkel...És a nagy kérdés, hogy vajon miért ilyen népszerűek mégis ezek az oldalak? Mert kíváncsiak vagyunk, ennyi az egész.:) Egy kicsinyke ablakot ad mások életéhez, amin bármikor bekukucskálhatunk, bármilyen szégyenérzet nélkül..izgalmasnak hangzik,nem? Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Aki nem kíváncsi, szintén..:)
VálaszTörlésSzegény Zsófi, tényleg gondjai lehetnek önmagával. :( Erről még majd beszéljünk személyesen!
TörlésA Pinterest tényleg veszélyes, vigyázni kell vele... (Az albumaidat egyébként nagyon szeretem!)
Hú, köszönöm ezt a hosszú kommentet, érdekes dolgokat írsz benne! :) Írj máskor is, jók a meglátásaid! :)