Olvasom a napilapot...

Olvasom a napilapot. Egy kíméletlenül tényszerű, száraz ismertetés a nemrég lezajlott országgyűlési választásról. Angela Merkel háromszoros hurrában, őszi falevelekből összeállított csokorral a kezében mosolyog. (A házinéni szerint tüchtig, azaz ügyes, belevaló nő. Ő kedveli, vallja be nekünk szemlesütve, vállalva a kockázatot, hogy mi talán nem így gondoljuk, s így közénk egy láthatatlan kis fal ékelődik. Nem kell félnie, minket nem érdekel a politika.) A liberálisok gyászolnak, hosszú idő után először: nem jutottak be a tisztelt házba. A nagy rivális, Peer szépen tud veszíteni, még megereszt egy elköszönő poént, neki ezt kell tennie, az egész választási kampányt erre a humoros imidzsre építették fel, még egy kicsit bírnia kell, hozni a szerepet, aztán otthon majd fáradtan ágyba dőlhet.  

Olvasom a napilapot. Benne karikatúra, a csattanó pedig a már ezerszer ellőtt, agyonkoptatott mondás: "Demokrácia akkor van, mikor bármit kimondhatsz, amit akarsz, de bármit megteszel, amit akarnak."

Olvasom a napilapot. Felállítottak egy listát a leggazdagabb kitalált figurákról. Dagobert bácsi áll az élen, a vagyonát nagyjából 65 és fél milliárd dollárra becsülik. A felsorolásban helyet kapott még C. Montgomery Burns a Simpson családból; drága Batmanünk, Bruce Wayne; a mindig éber Lara Croft és Christian Grey, a maga ötven árnyalatával; míg Carlisle Cullen a Twilightból kissé lemaradt az évszázadok alatt összekuporgatott 46 milliárdjával.

Olvasom a napilapot. Négy iskolásfiú, tizennégy évesek, díjat kaptak. Olyan helyre kis applikációt készítettek informatikaórán, hogy - az ötletet megvásárló cég reményei szerint - a háziasszonyok majd csak kapkodnak érte! A KOCH-APP segítségével ugyanis nem lesz többé probléma, hogy "Mit főzzünk holnap?". A dilemmázó háziasszony csak bepötyögi, mennyi időt szán főzésre, hány személy fog enni, milyen hozzávalók állnak rendelkezésre, akar-e boltba menni, ha igen, mennyit költene, és hogy milyen stílusú (pl. klasszikus német hazai vagy például sznob gourmet falatok) menüt kíván megalkotni. Az applikáció meg kidobja neki azokat a recepteket, melyek a keresési feltételeknek megfelelnek. Nem mondom, Konrad, Kerim, Golo és Fabian nagyot alkotott!

Olvasom a napilapot. Kis képregény. Apuka, anyuka, három gyerek. A szülők szenvednek, a ház katasztrofális állapotban, a lurkók egymást ölik, s a pihenés és csend olyan távoli, elérhetetlen fogalmak...

Olvasom a napilapot. A Földön minden nyolcadik ember alultáplált.

Olvasom a napilapot. Obama gondterhelt, Washington fizetésképtelen. 

Most már nyugodtabb vagyok? Több? Felvilágosultabb? Tájékozottabb? (Hm, lássuk csak, mit is szoktak még mondani a győzködők.) Ezeknek az írásoknak hírértéke van? Mennyi bennük a manipuláció? Hogyan hatnak a gondolkodásomra? A kollektív bűntudatot vajon mennyire duzzasztják? Jobb tudomást sem venni róluk? Vagy épp ellenkezőleg: jól kell ismerni mind a bal-, mind a jobboldali médiát, és megkeresni a legnagyobb közös osztót bennük? Amikor már azt sem tudjuk, kinek mit higgyünk el, s hasraütés-szerűen fogadunk el (vagy utasítunk el) összeesküvés elméleteket, akkor mit tegyünk?

Olvasom a napilapot, s ámulok. A Mátrix már nem is tűnik olyan kreatívnak, eredetinek, sem Móricz vagy Orwell jóslatai. Hogyan jutunk ki ebből a végtelennek tetsző csigalépcsőből? S ami még fájóbb kérdés: végül a legtetején vagy a legalján hagyjuk el az utolsó lépcsőfokot?