A megvalósulás, az elhatározás alakot öltése, gyönyörű dolog.
A következő hetet annak szentelem ezen a virtuális felületen, hogy a cselekedeteimről írok, sikerekről és kudarcokról. Tettem már néhány ígéretet magamnak és nektek, alakot öltött már sok szép szó, fogadalom, mély felismerések, itt az ideje a megvalósításnak. Nem szeretnék a prédikátor szerepébe bújni, nem vagyok követendő példa, sem kimagasló tehetséggel bíró személy. Nagyon is hétköznapi ember, aki eldöntötte, hogy nyilvános felületen ír a testi-lelki-szellemi mivoltában történő eseményekről, még akkor is, ha ez elsőre nyálasnak, hamis messiásszerepnek, erkölcscsőszködésnek vagy éppen kivagyiságnak tűnik. Egyáltalán nem szeretném ezt csinálni, sem ezeknek látszatát kelteni. Nem gondolom magamat speciálisnak, legalábbis nem a szó 'vátesz' értelmében, hisz épp a kommerszialitásom, a tömegbe olvadásom a védjegyem. Azért írok, mert hiszem, hogy a gondolatok rögzítésének ereje lesz az életemben: kézzelfogható, felismerhető eredmények születnek nyomukban. (S ha ez másra is hatással van, úgy kis pillangók a gyomorban, és aktív örömérzet napokig, de ez persze magánügy. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése