Adventi ajánló

A hét elején ígértem, hogy elmélkedős, ajánlókkal zsúfolt bejegyzéseket fogok írni, sajnos nem így történt. Kevés időm jutott a blogra, ezért most, a hetet megkoronázó vasárnap csendes délutánján, szeretném néhány dologra felhívni a figyelmeteket. Azokat a videókat, írásokat, képgyűjteményeket szedtem egy csokorba, melyek mostanában gondolkodásra sarkalltak, s melyek  jegyében szeretném formálni magam az adventi időszakban. A nagy keresztény ünnepeket megelőző heteket nagyon fontosnak tartom profán szempontból is: nem kell ahhoz hívőnek lenni, hogy szükségét érezzük a testi, lelki nagytakarításnak. A böjt és az önuralom gyakorlása mindig saját magunkért történik, és ha őszintén, lelkesedéssel és megfelelő elszántsággal tesszük ezeket, énismeretben, önbizalomban és énhatékonyságban megerősödve léphetünk ki belőlük.

Az elkövetkező hetekben mi is, mint mások, a lelkünkre szeretnénk figyelni. A fogyasztási hajlandóságunk megnyirbálását tűztük ki célul. Ennek jegyében találtam a most következő kincsekre, olyan motivációs oldalakra, melyek pengemód képesek ösztönözni egy emberszeretőbb élet kialakítására. A belénkvájt sémákat lefaragni a legnehezebb feladat, amivel valaha találkoztam, már sokadik pótvizsgán vérzek el.

És íme, az adventi listám:

1. A Nyomorszéle szerzőjének őszinte, megható adventi gondolatai. Szánjatok rá időt, energiát, ízleljétek a szavakat. Térjetek vissza az oldalra többször is. Formáló hatása van.

2. A környezetvédelem divattá csépelt témáját én sem úszhatom meg, s erre egyetlen okom van: az embert fontosabbnak tartom az állatoknál (és növényeknél), az egymásrautaltság azonban olyan erős, hogy nem létezhet emberi boldogulás és boldogság a környezet jóléte nélkül. Figyelemfelkeltő, megosztó WWF plakátok: itt.

3. Tekinthetnénk jó kezdeményezésnek is, mégis inkább megalázó szerepjátéknak érzem. Az a kérdés, mi vajon szoktunk-e így viselkedni? (A cikk angol nyelvű, de azért nézzetek rá bátran!)

4. E sokat szidott, értelmetlennek titulált film nekem ajándék. A tömeggyártástól egyre jobban iszonyodom, és igenis lehetséges más utakat találni, nagyvárosban is. (Türelemmel, lassacskán.) Az én interpretációmban nincs helye a vegetarianizmus létjogosultságát bizonygató filmértelmezésnek, nálam egész más gondolatokat indított el ez a hat perces trailer. 

5. S végül, hogy ne gondoljatok szőrösszívűnek, egy kedveset is ajánlok. Kecskepéldák. Kis cukik. 

Akárhogy is, nektek nagyon szép, gondolatisággal telt, örömben megélt, adásban gazdag heteket kívánok!

Ez a tavalyi, idén még nem csináltam.