Pár nap szünet

Itt van most ez a pár nap, csak semmi karácsonyi stressz, ez lenne a cél. És elég jól meg is úsztuk, holnap éjszaka utazunk haza, így az ünnepi sütés-főzés-takarítás megerőltető triumvirátusa többnyire az otthoniaknak jut. Nekünk itt csak a pakolás édes langyos nyugalma marad, telvetelt bőröndök sokkilónyi zaja csattog le a lépcsősorokon. Készülődünk. Ajándékoztunk itt is, készítettünk mindenféle kedvességet óvónéniknek, némettanárnéniknek, szomszédoknak, munka- és tornatársaknak, és újdonsült barátainknak is. (Jó érzés ezt a szót, barát, most leírni. Róluk majd mesélek még, ebben biztos vagyok.)

Előre látom, hogy néhány napig nem fogok géphez ülni, már várom is ezt a tisztítókúrát (ez még a tamáskodó toxikológusoknak is tetszene.) Aztán izgalmas dolgokkal jelentkezem, olyanokkal, melyek mostanában halmozottan foglalkoztattak: az előítéletek  (szeretnék kitárulkozni előttetek, s így nyilván magamhoz is közelebb jutni) és a pornó. Ez utóbbi számomra is kérdőjel, s egyelőre ne vonjatok le túl nagy következtetéseket a témamegadással kapcsolatban, értelmezni szeretném magamnak ezt a jelenséget, ahogyan jelenvalóvá lesz sokak életében. Nem izgulok a topik miatt, s amin a néhány évvel ezelőtti énem biztos meglepődött volna, nem is rettegek tőle. Azért írok róla, mert gondolkodásra késztet, s esetemben része az előítéletek alakításának is. Ez így most biztosan nagy katyvasz, de majd helyrerakom a gondolataimat, és okulva a múltkori fiaskóból, ezt most nem ígérem meg, inkább csak remélem.

Tehát:
Mindenkinek nyugodt, szép ünnepet kívánok, olyat, amiben igazán jól tudjátok magatokat érezni! Aztán, ha e jeles napok közben kedvetek támad egy kis lavblogomhoz, gyertek, hátha addigra már felkerül egy-egy bejegyzés. 

 

Engem lenyűgöz a világ. Erre azért van lehetősége, mert jól vagyok.