Én szeretek játszani

Én szeretek játszani. Találós kérdésest, barkochbát, bújócskát, mutogatósat, társasjátékokat, mindent. Épp ezért le kell írnom, milyen öröm ért tegnap.

A férjem hajnalok-hajnalán jár el dolgozni, így amikor este odajutunk, hogy végre a gyermek is ágyba kerül, ő már hulla fáradt. Ilyenkor nehéz őt értelmes beszélgetésre bírni, vagy bármilyen hosszantartó romantikus vacsorára csábítani. Tegnap azonban más volt: egyik pillanatban még lustán ágyaztunk az éjjeli pihenéshez, a másikban már izgatottan osztottuk az UNO kártyát az ebédlőasztalon! Nem tudom, hogy jutottunk el A pontból B-be, talán a drágám megszánta este még oly aktív és játszani vágyó kedvesét, talán a hold valamiféle külünös sugárzással ösztönözte őt a játékra, vagy hajtotta a nyerési vágy. Akárhogy is történt, ott ültünk jókedvűen az asztalnál, nagy nevetések kíséretében brutális csapásokat mértünk egymásra, és aztán már nem volt megállás, a kártyát felváltotta a sakk, s bár hősiesen álltam a királyomat ért szűnni nem akaró támadásokat, végül mégis csatát vesztettem.
Igen, a szokásosnál néhány órával kevesebbet aludt, de a feltöltődés, amit ez a közös játék, az együttlét, a nevetés és sikerélmény adott neki, sokkal többet ért egy-két óra durmolásnál.



Nyerő páros

A társasjátékozás sajnos egyre inkább háttérbe szorul a magyar társadalomban, míg régen nem múlt el úgy családi hétvége, hogy ne játszottak volna egy "kidobósat" vagy ország-várost, addig mára már csak egy szűk rétegre jellemző ez az időtöltés. Pedig nagyon hasznos dolog: alternatív szórakozás; közös, szeretetteljes játékélmény; a gyerekek (és persze felnőttek) számára pedig igen fejlesztő. Ma már az sem lehet kifogás, hogy drága, mert ingyen is előállítható egy játéktábla (megrajzolt rajzlap), a hozzá való bábukkal (szotyimagból, kavicsokból, meg még ezernyi apró kacatból). (Néhány példa ilyen sk-társasjátékokra: amőba itt és scrabble ott. De az NLC-fórumokon vagy a gugliban is rengeteg lehetőséget lehet találni.) Egy dolgot kell rászánni: időt. De megéri!

Végül, e szösszenet lezárásaként engedjétek meg, hogy közöljem az én top ötös listámat: ezt az öt társasjátékot űzöm mindennél szívesebben.

1. Catan - A társasjátékok alfája és omegája, megalkotása óta nem tudtak jobbat létrehozni, az összes kreatív, variálható játéktábla őse ez. Akár az alapjátékot, akár bármelyik kiegészítőjét: sosem lehet megunni. Szerintem kihagyhatatlan. 

Már a színei is feltöltenek! :)

2. Népi kib@szós - Nem akarnék én csúnyán beszélni, dehát ez a neve. A családi ünnepek és nyaralások elmaradhatatlan kelléke ez a magyar kártyával játszandó, a windows Fekete macskájára kísértetiesen hasonlító, régi népi játék. Ahogy a neve is mutatja, ez egy olyan csata, ahol nem kíméljük az ellenfelet.

A Nő - négyszer

3. Scrabble - Angol visszafogottság és humor jellemzi a világ legismertebb szójátékát. Konzervatív, igényes, kellemes.

A játék, amiben anyukám (szinte) verhetetlen

4. Takarékoskodj! - A szocialista ideál megtestesítője, a retrók retrója, ahol pár kör és mindened megvan: lottónyeremény, tömött bankszámla, menő sportkocsik, háromszobás kockaház és egy vityilló a Balatonnál vagy a Velencei-tónál. Légy a nép hős, munkás fia! Játssz egyet, igazi kikapcs! :)

Csak stílusosan!

 5. Dixit - Egy új kedvencem a játékok sorában. Elbűvölnek a képei, a színei, az egyszerűen ötletes játékszabálya. Eddig egy társaságban sem hozott szégyenbe, akárhol mutattam be, osztatlan sikert aratott.



Te mire gondolsz?



Remélem, sikerült egy kicsit játékra derítenem benneteket, kedves olvasók! Nemes céljaink vannak, de néha kell egy kis lazítás nekünk is. S lehet, hogy épp ezzel a lazítással teszünk legjobbat másokkal: a párunkkal, a gyerekünkkel, a családtagjainkkal, a barátainkkal. Játékra fel!