Utolsó csepp nyár

Na, akkor az orrunkon át, lassan, vegyünk egy nagy levegőt, ügyelve, hogy a mellkasunk nyíljon inkább a hasunk helyett, teret adva a napsugaras nyári napok utolsó képviselőjének, a már csöppet sem virágillatú, de még friss illatoknak. Tározzuk be agyi polcainkba a zöldet, a sárgát és azt a meleg kékesporos sugárzást a fák lombjai közül, megtöltve minden fachot rendesen, kicentizve. Vegyük észre a gyerekek nevetését az utcán, a teret és időt osztó kis trillákat, a természet zeneiségét: ahogy a garaton át távozik az akadályozott levegő, minden kötelezettség nélkül és ártatlanságának teljes tudattalanságában. Én szeretem a nyarat, de készülök az őszre is, a színpompája vonz, meg régi nagy iskolás szerelmek emléke ilyenkor, és bölcs boldogságban égek. A most van. A most az most gyönyörű.